"A jövő nőnemű" I.

Már mindenki unja Hillary Clintont. Hogy én ennek ellenére őt választottam első bejegyzésem témájául, annak legfőbb oka az, hogy úgy éreztem, egy ilyen jellegű blogot, "kénytelen vagyok" vele kezdeni, hiszen mégiscsak majdnem úgy esett, hogy nő létére, "a legmagasabb világi hely", "legfelső polcára" került.

Hogy végül miért nem lett belőle Amerika első női elnöke, azt már annyian próbálták megmagyarázni, hogy nem sok újdonságot lehetne hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy HC valójában republikánus, és egész életében arra az alkalomra várt, hogy átjátszhassa az elnöki posztot egy csókának, aki az FBI-jal karöltve, a kampány egész ideje alatt az e-mailes baklövése miatt szívatta, és aki elnökként a gmail-es címéről fog twitterezni.

A végkifejletből már mindenki levonhatta a saját, testhezálló tanulságát. Én konkrétan annyira belejöttem a "levonogatásba", hogy elkezdett érdekelni, milyen tanulságok heverhetnek még szanaszét, az elnökjelöltségig vezető, több évtizedes "útvonal mentén", és mi mit tudunk ebből hasznosítani.

HC életéről olvasgatva, rengeteg "ő volt az első nő, aki" kezdetű bekezdésbe "botlottam", és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy már gyerekkorában is lehetett vele valami "gáz". Lincoln földjén, Illinoisban született, és Park Ridge-ben (1997-ben az Elm és a Wisner utcák kereszteződését Hillaryről nevezték el Rodham-saroknak) Chicago külvárosában nőtt fel egy középosztálybeli családban. Apjának jól menő textilipari vállalkozása volt és republikánus elvei.

Mindenesetre a hagyománytisztelet nem akadályozta meg apját abban, hogy felismerje, kár lenne lánya képességeit egy főzőfülkében elpazarolni. Ha úgy tetszik, az 1960-as évek elején Hugh Ellsworth Rodham jóval korszerűbb figura volt, mint például Kovács Ákos 2015-ben.

Hillary édesanyja, Dorothy, mindig is azt szerette volna, ha a lánya viszi valamire. Ennek érdekében állítólag motivációs céllal azt is "bemesélte" neki, hogy keresztnevét a Mount Everest meghódítójáról, Sir Edmund Hillaryről kapta, ami nyilván nem igaz a 6 éves "időeltolódás" miatt, ami HC születése és az Everest megmászása között eltelt.

Ebből az időszakból egy másik sztorija is nagyot ment. 14 évesen, amikor a lányok többsége még éppen csak kinövi, hogy a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre gondolkodás nélkül rávágja, hogy hercegnő, Hillary azt fontolgatta, hogy űrhajós lesz. Levélben érdeklődte meg a NASA-tól, hogy mit kellene ez ügyben tennie, de állítólag finoman jelezték neki, hogy az űrhajózást nem nőknek találták ki. Ebből a szempontból az űrversenyt mindenképpen a Szovjetunió nyerte, amikor 1963-ban tyereskovásította a világűrt.

A NASA-étól kissé érdesebb stílusban, állítólag egy hülyevagyhaazthittedhogyegylányképes kijelentéssel adta Hillary tudomására az osztályelnök-választást Hillary ellenében megnyert fiú, hogy hol a helye lány létére. Míg HC nevének beírásakor, 149 millió találatot dobott fel a Google, sajnos ennek a srácnak még a nevét sem sikerült kiderítenem.

Az viszont eléggé meglepett, hogy Amerikában a 20. század derekának környékén, tinédzserek önkéntesként , elnökjelöltek kampányában vettek részt. Ilyesmi a mai Magyarországon elképzelhetetlen, vagy ha nem, akkor én vagyok tájékozatlan és menthetetlenül vidéki.

Ekkortájt Hillary A szürke ötven árnyalata helyett, a republikánus elnökjelölt, Barry Goldwater könyvét, A konzervatív lelkiismeretet olvasgatta, és akkori lelkészének, Martin Luther King egyik chicagói "fellépésére" is sikerült őt elcipelnie.

1965-ben a Wellesley College-ben, egy nők számára létrehozott bölcsészettudományi főiskola politológia szakán folytatta tanulmányait. Manapság a Wellesley-t a feminizmus és a liberalizmus egyik fellegváraként tartják számon. Nem mellesleg ott forgatták a Mona Lisa mosolyát, Julia Roberts főszereplésével. Nagyon erős túlzással a demokrata női külügyminiszterek "keltetőjeként" is nevezhetnénk, miután Madeleine Albright,is ott végzett, és jóval később ugyan, de ő lett Amerika első női és Bill Clinton második elnöki ciklusának külügyminisztere.

Hillary főiskola évei pörgősen indultak. Elsőévesként még a főiskola Fiatal Republikánusainak elnöke volt. Kisvártatva azonban sikerült legalább annyira összezavarodnia a saját politikai nézetei tekintetében, mint amennyire majd Orbán Viktornak 1992-ben, csak nem úgy és nem azért. HC esetében ezidőtájt még nyilván nem beszélhetünk előre megfontoltan, nettó hatalomvágyból elkövetett köpönyegforgatásról.

Háborúellenessége és a polgárjogi mozgalommal való szimpatizálása volt az, ami jókora zavart okozott az erőben. Ebben az időszakban majdnem minden formációban felbukkant, demokrata szenátorok támogatásától kezdve, hallgató sztrájk szervezésén keresztül, mérsékelt republikánus jelöltek támogatásáig bezárólag. A két párt közötti őrlődésének végül a rasszista felhangoktól sem mentes, 1968-as republikánus konvenció vetett véget. Ott Miamiban döntötte el Hillary végleg, hogy "nem ilyen lovat akart", és búcsút intett a Republikánus Pártnak.

A következő éven kitüntetéssel diplomázott politilógiából, ráadásul az iskola történetében először ő kapta meg a lehetőséget, hogy hallgatóként beszédet mondhasson a diplomaosztón. Valószínű, hogy a szintén jelenlévő, Edward Brooke, republikánus szenátor nem rakta ki az ablakba, amit akkor kapott.

A nyarat Alaszkában töltötte Hillary, a Nemzeti Parkban mosogatott és és egy halfeldolgozó üzemben nyálkás, iszapos lazacok megtisztításával foglalkozott. Mondjuk innen elég hamar kirúgták, miután balhézott egy jóízűt, az egészségtelen körülmények miatt. Később odanyilatkozott, hogy ez a halas melója volt az, ami leginkább fölkészítette a washingtoni életére.

 

Forrás: wikipedia

"A jövő nőnemű"