Lady Macbeth, Amerika 42. First Lady-jeként költözött be a Fehér Házba. Bill Clinton nem a levegőbe beszélt, amikor az "egyet fizet, kettőt kap" szlogennel kampányolt. Hillary szakított a hagyományokkal, és a korábbi First Ladykkel ellentétben, nem a keleti, hanem a Fehér Ház nyugati szárnyában, az 'elnök emberei' között rendezte be 'főhadiszállását'. 1993. január 20-án a Billary korszak köszöntött Amerikára.

Az amerikai firstladység nem egy választott hivatal és nincs is jogilag szabályozva. Alapvetően egy 'rendezvényszervezői' feladatkör, amelyet a mindenkori elnök felesége, feleség híján nőrokona lát el, anélkül, hogy ezért bármiféle fizetséget kapna. A First Ladyktől az sem idegen dolog, hogy beállnak egy-egy általuk fontosnak tartott ügy mögé, és ismertségüket használva próbálják népszerűsíteni azt.

Eleanor Roosevelt, akit Truman elnök a "világ first ladyjének" nevezett, az emberi jogok szószólója volt. 1941-ben társalapítója a Freedom House-nak, valamint támogatója az ENSZ megalakulásának és elnök férje, F. D. Roosevelt New Deal programjának is. De a republikánus elnökfeleségeket sem kizárólag a Fehéz Ház fogadásainak kreatív hidegtáljai és kaszinótojásai hozták lázba. Betty Ford és Laura Bush is szót emelt például többek között a nők jogaiért, ami a vak komondorok országában nem igazán szokott téma lenni. Talán csak Dobrev Klára próbálkozását lehetne megemlíteni, a többi egykor volt és jelenlegi elnökfeleség szerepvállalása leginkább a különböző karitatív tevékenységek körül forog. Akit nem csak a magyar 'first ladyk' ruhatára érdekel, itt és itt olvashat bővebben róluk.

Oravecz Nóra óta tudjuk, hogy a legtöbb ember számára az élet nem egy permanens diadalmenet. Időnként nem is egyszerűen csak hullámvölgybe kerülünk, hanem olybá tűnik, mintha fejjel előre megcéloztuk volna a Föld középpontját, a visszatérés reménye nélkül. Hillary Clinton életének egyik legnehezebb időszaka First Lady-vé válásának első éveire tehető. Egyik, de nem az első. És mint köztudott, nem is az utolsó. 

Úgy tűnik, az egészségügy gatyába rázása nem csak nálunk, de máshol sem megy mindig olajozottan. Magyarországon leginkább csak a kampányígéretek szintjén van jelen a téma, és a kormányalakítás után szinte senki nem akar ujjbeggyel sem hozzáérni a rendszerhez. Így aztán mindenki 'megcsodálhatja' többek között  a gasztronómia negatív rekordjának tekinthető kórházi kajákat, amelyek 'rendkívüli' felvezetéssel turnézzák végig a Facebook idővonalakat. Valójában  a rendkívüli inkább az, hogy a gerincműtétek többségét még nem az Ezo tv vajákosai, hanem az az egyre csökkenő számú egészségügyi dolgozó produkálja, aki a szakmáját nem csak munkának, hanem hivatásnak tekinti. Nekünk csak az egyre hosszabban kígyózó várólistákat és sorokat kell kivárni és végigállni. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a rendszer a végső stádiumban van. 

De visszatérve Amerikába, Bill Clinton legalább komolyan gondolta az egészségügy átalakítását. És mivel Hillary Bill arkansasi kormányzósága alatt tető alá hozott egy jófajta oktatási reformot, így az elnök rábízta annak a munkacsoportnak a vezetését, akik kidolgozták az egészségügyi reform tervezetét. Ami aztán katasztrofális bukta lett. Nemcsak a republikánusok és a szakmai szervezetek, hanem a demokraták közül is sokan ellenezték. Bürokratikus és korlátozza a betegek választását, de a legfőbb panasz mégiscsak az volt, hogy Hillaryék nem egyeztettek az ágazat szereplőivel. Úgy tűnik, Amerika nem csak mostanában, de akkortájt is Magyarország kottájából játszhatott, legalábbis a 'nemegyeztetés' terén. A 'zenemű' címe "kamarillapolitika" lehetne, amennyiben a döntések egy "szobácskában", néhány ember részvételével történnek.

Hillary és a demokraták viszont nagy árat fizettek ezért, miután a Hillarycare-nek csúfolt tervezet Hillary és a párt népszerűségét is aláásta 1994 szeptemberére. Előbbinek a támogatottsága a szavazók körében az 50-es régiókból 35 %-ra olvadt, utóbbiak pedig csúnyán bebukták a képviselőházi és a szenátusi többséget is.

Az egészségügyi reform elkaszálása után Hillary 'kormányzati szerepe' látszólag visszaszorult, ami azért nem azt jelentette, hogy attól fogva csak otthonkában, fakanállal a kezében látták bolyongani a keleti szárnyban. Firstladysége alatt leginkább azzal foglalatoskodott, hogy ne legyenek az út szélén hagyva azok sem, akiknek legkevésbé jött be az élet. 

A gyerekek és a nők támogatása, és a különböző betegségek elleni küzdelem töltötték ki a mindennapjait. Részt vett különböző programokban, amelyek azokat a gyerekeket támogatták, akiknek a szülei nem tudták fizetni gyermekeik egészségbiztosítását. Törvényt kezdeményezett arról, hogy a speciális igényű gyermekek könnyebben találjanak otthonra a nevelőszülőknél. Olyan törvény is született, amelyik megduplázta azoknak a tinédzsereknek a "kirepülési pénzét", akik nevelőotthonban nőttek fel. Egyik létrehozója volt annak az irodának, amelyik megerőszakolt nőknek nyújtott segítséget. Kampányolt, hogy minél több nő részt vegyen mellrákszűrésen, valamint elérte, hogy a gyermekkori asztmával, és a prosztata rák kutatásával foglalkozó alapítványok is több pénzből gazdálkodhattak, mint korábban. Részt vett annak a betegségnek a feltérképezésében, amely az Öböl-háború szindróma néven került be a köztudatba. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy sikerült megdöntenie Pat Nixon, korábbi First Lady utazási rekordját is. A rutinosabbak már ekkor sejtették, hogy 'utazási szenvedélye' 2001 után sem fog elmúlni.

First Ladyként 79 országban járt. Célja a diplomáciai kapcsolatok és a nők helyzetének javítása. 1995-ben a nők IV. Világkonferenciáján Pekingben rá kellett ébrednie, hogy a kettő nem mindig megy ugyanott, egyidőben. 180 ország delegáltja hallotta a beszédét és az azóta már szállóigévé vált kijelentését, hogy "az emberi jogok női jogok és a női jogok emberi jogok". Az emberi jogok nagy 'barátja', Kína, szerette volna, ha kicsit visszafogottabban fogalmaz. Ez okozott némi diplomácia villongást. 

Általában véve elmondható, hogy Amerika nem egy következményeknélküli ország. Legalábbis aki politikusi pályára lép, annak számítania kell rá, hogy egy-egy kampányidőszakban ellenfelei mindent elő fognak ásni az életéről a bölcsőtől a legjelenebb időkig. Sőt, újabban már ez is kevés, chatbotokkal és a legblődebb álhírek tömkelegével próbálnak választásokat nyerni.

De az ellenfelek támadásai akkor sem szünetelnek, ha történetesen éppen a Pennsylvania Avenue 1600. a tartózkodási címed. Hillary jó néhány nyomozás alanya volt ebben az időszakban (is). A botrányok egy része még a 70-es években gyökerezett, és lényegében "tényszerűen hamis állítások", összeférhetetlenség, vesztegetés voltak a vádak. Döntő bizonyítékot egyik esetben sem sikerült felmutatni. Én se tudok. Se pro, se kontra. Viszont akit közelebbről érdekel, itt olvashat az 'esetekről'.

Nyilván a Lewinsky-botrányról is mindenkinek van véleménye. Az enyém például az, hogy amíg Monica nem borított, az amerikaiaknak volt egy potenciálisan zsarolható elnökük. Egyesek azt is tudni vélték, pontosabban fogalmazva feltételezték, hogy Hillary a hataloméhsége miatt nem vált el Billtől. A feltételezések gyakran tényként élnek tovább. Sajnos, nem minden ügy kapcsán kerül elő 'a kék színű estélyi ruha'.