Hillary Clinton 40 év politizálás után, 2001. január 3-án vált 'hivatásos' politikussá New York állam egyik szenátoraként. Úgy tűnik, a választók többségét nem különösebben érdekelték a Hillary személyét érintő vádaskodások és az sem, hogy lakcímbejelentőjén éppenhogycsak megszáradt a tinta.

A new yorkiak úgy gondolták, hogy a hatalom akarása egy politikus részéről önmagában még nem bűn, elvégre az országot hatékonyan szolgálni csak az a politikus tudja, akinek sikerül hatalmi pozicióba kerülnie. A "hatalomért bármit" vádja is sokszor elhangzott Hillaryvel kapcsolatban, többek között azért, mert férje nyilvánvaló csajozásai miatt-után sem rúgta fel a házasságukat. Noha ez a vád több sebből is vérzik, ettől függetlenül masszívan tartja magát a köztudatban.

Mint megannyi más faluszéli szóbeszéd, és messzemenő következtetés. A kedvencem mind közül egy szélsőjobbos portál 'tényfeltárása' fagyiügyben. 10 éve még volt kedvenc fagyija, most meg már mindegyiket szereti? Mekkora hazug! A fagyi, mint szavazatmaximáló és hazugságvizsgáló tényező, és az életreszóló fagyiíz. Egyébként óriási ziccer maradt ki, hogy a fagyinyalási szokásairól nem készült cikk. Igazolhatta volna az előbbi elméletet. "Kanalas módszer, biztonsági játék, azoknak, akik már nyaltak a földre fagyit."

A Hillary elleni nyomozások sem tudták New York állam lakóinak nagyobbik részét eltántorítani, mivel bizonyítékokat nem sikerült produkálni. Nagy mágus ez a Hillary, egy női Voldemort. Egyik esetben sem voltak képesek ráhúzni a vizeslepedőt, pedig szándékban nem volt hiány. Talán egy szimpátiaszavazással a Facebookon sikerült volna. Lájk ha bűnös, szívecske, ha nem. Mindettől függetlenül ezek az ügyek nem múltak el nyomtalanul, és örökös muníciót szolgáltattak az aktuális ellenfeleknek. 

Amerika politikai berendezkedése bizonyos vonatkozásokban eltér attól, amilyenben mi élünk, és most elsősorban nem a fék és ellensúlyok nélkül száguldozó illiberalizmusunkra gondolok, hanem arra a kevésbé szembeötlő jellegzetességére, ami a pártok szintjén mutatkozik. A pártokon belüli frakciókra és a talán ebből is fakadó nem túl szigorú, de azért mégiscsak létező pártfegyelemre. Egy amerikai szenátor, egy kiszavazás alkalmával nem szükségszerűen bukja el a heti uzsonnapénzt, de nyilván nem önállóskodhat kontroll nélkül.

Hillaryt sok bírálat érte bizonyos döntései miatt, amit szenátorként hozott. Különcködésnek, önfejűsködésnek nyoma sincs. A szenátusi szavazási listán jól nyomon követhetőek az ő illetve a pártjának a voksolásai.

Az egyik ilyen ominózus eset az iraki invázió, amely kérdésben a párt erősen megosztott volt. A szenátusi demokraták többsége, Hillary is, igennel voksolt, a képviselőknél a nem szavazatok aránya volt nagyobb. Talán ők elovasták az "apróbetűs részt" is, nem csak a jelentés rövidített kivonatát, ahogy Hillary tette. A következmények tekintetében elmondható, hogy 'ez több, mint bűn: ez hiba' volt, amit később Hillary is belátott.

A másik ügy, ami miatt rengetegen ütötték, az azonos neműek házasságával kapcsolatban elfoglalt poziciója. Ebben a kérdésben sem volt egyetértés a párton belül. Voltak akik vallási okok miatt ellenezték, mások az együttélés mellett kardoskodtak, megint mások támogatták. Noha Hillary 2004-ben és 2006-ban is a határozattervezet ellen voksolt, ami a házasság tiltásán túl, a jogi előnyöktől is megfosztotta volna az azonos nemű párokat, de beszédében hangsúlyozta, hogy a házasságot férfi és nő közötti szent köteléknek tartja és még a történelmet is belekeverte.

2009-ben azonban Obama lett az elnök, és noha szenátor korában kizárólag stratégiai okokból ő sem támogatta az azonos neműek házasságát, elnöksége alatt gőzerővel indította be ezt a vonalat. Valami oknál fogva emiatt a pálfordulás miatt nem hallatszott akkora hiszti, mint amilyen Hillary esetében volt, amikor  végül beállt az azonos neműek házasságát támogatók táborába. 

A valóban cinkes cuccai csak ezután következtek. A 2008-as demokrata előválasztáson keményen nyírták egymást párt- és frakciótársával Barack Obamával. Ez egy üdítő színfoltja az amerikai rendszernek, itthon is megnéznék egy Lázár - Rogán iszapbirkózást, trafiktörvényestől-helikopterestől. Hillary kampányát Obama ellen előbbi külügyi tapasztalatára alapozták, csak a nagy igyekezetben kicsit túltolták. Hillary kampányrendezvényén és számos interjúban is azzal turnézott, hogy Boszniában golyózáporban kellett menekülnie, amiről kisvártatva kiderült, hogy nettó hazugság volt. Alvásdeficittel védekezett, de miután a kijelentés többször is elhangzott, ez eléggé sovány magyarázatnak tűnt. Az egész sztori, a megúszás reményével együtt inkább szimpla ostobaságnak. 2009-ben, Belfastban, külügyminiszterként is sikerült egy párhuzamos univerzumban ébrednie, de az nem kapott ekkora sajtófigyelmet.

A külügyminiszteri évei egyébként nem indultak rosszul. A választók körében kiemelkedően népszerű volt, és a munkájával sem volt gondja se Obamáéknak, se másnak. Egészen 2012 szeptemberéig, a bengázi terrortámadásig, ahol a nagykövet és még három amerikai vesztette életét. Clinton, mint a  külügy feje elismerte felelősségét, de azt állította, hogy közvetlenül ő nem kapott kérést a biztonság megerősítésére. Négy külügyi alkalmazottnak kellett távoznia a hivatalából.

Magát az Obama-adminisztrációt is támadások érték. A repulikánusok azt feltételezték, hogy a közelgő választás miatt el akarják tussolni az ügyet, mert nem nyilvánították azonnal terrortámadásnak. Obama emberei azzal védekeztek, hogy nem akartak Facebook-bejegyzésekre tényeket alapozni, és napokig nem jutottak egyéb információhoz. A bizottsági jelentés végül megállapította, hogy nem terheli felelősség az Obama-adminisztációt. 2015-ben még egyszer 'elővették' Hillaryt az ügyben, de végül a bizottság nem talált új bizonyítékokat.

Míg a párhuzamos dimenzióban "játszódó" ügyei a "mintha kispályás kezdő lenne" kategóriába illeszkednek, a legnagyobb vihart kavart emailes botránya a felelőtlenség és arcátlanság csimborasszója. Az egész egy BlackBerryvel és egy magánszerverrel kezdődött, amiről, mint később kiderült, nem csak a magán-, de a hivatalos levelezését is intézte. Ez a gyakorlat felvetett néhány problémát, például hogy hackerek titkos infókhoz juthattak, valamint az archiválási kötelezettségnek sem sikerült eleget tennie.

A vizsgálatok végül megállapították, hogy kísérletek történtek a szerver feltörésére, de adat nem szivárgott ki. A minősített infók kezelésével kapcsolatban Hillary válaszai egy egész kis fejlődéstörténeten mentek keresztül. Nem kapott és küldött titkos infókat, ill. utólag lettek titkosítva az infók, ill. az agyrázkódása miatt nem emlékezett rá, hogy mit jelent a 'C' jelzés. A történészeknek meg coki, kutassanak máshol. Végül a nyomozás nem állapított meg szándékos bűncselekményt, de Hillary hitelessége tovább olvadt, és sikerült nagyon nehéz helyzetbe lavíroznia magát az elnökválasztási kampány finisére.

A Clinton Alapítvány ügyei is borzolták a kedélyeket, kitől, mennyit, és miért. Az egyik legnagyobbat ment eset szerint, Hillary Clinton minisztériuma jóváhagyta, hogy az amerikai urán 20 %-a orosz cég kezére kerüljön, cserébe 145 millió dollár landolt az Alapítvány számláján. Többek között a PolitiFact.com csekkolta le az esetet, és nagyrészt fals infónak bizonyult. A Clinton készpénz írója, Schweizer is elismerte, hogy a "valamit valamiért" feltételezések alaptalanok.

Ilyen 'hátszéllel' indult neki az elnökválasztásnak Hillary, az ismert eredménnyel. A 'sorozat' elején azt mondtam, hogy nem keresem majd a választási vereségének az okait, megtették már sokan mások. Annyi megjegyzést azért megengedek magamnak, hogy a történelmi tapasztalatra alapozva, a fősodorban lévő elitellenesség helyett, inkább a gazdasági válságok nyomán mindig fellángoló szélsőséges gondolatokat, elemeket, és az ezt meglovagoló, saját pecsenyéjét sütögető szerencselovagokat tegyem inkább a főfelelőssé, a sok kis(ebb) momentum mellett.

Az emberek többsége aránylag korán ráébred, hogy a szépek és híresek nem törvényszerűen jellemóriások, és a tehetségesek és sikeresek sem automatikusan feddhetetlenek. Az viszont tény, hogy Hillary Clinton volt az első nő, aki a legközelebb jutott ahhoz, hogy jókora léket üssön azon a bizonyos üvegplafonon. Nehéz lett volna ezt szó nélkül megállnom.

Még egy fontos tény mára: az elmúlt két napban a 'zárt logikai lánc' volt a kedvenc kifejezésem. És valószínű, hogy az is marad.