Mi már majdnem kiheverjük a hétfői virsli-sör, mini-állatkert és/vagy játszóház-kombót, amikor New Yorkban kezdetét veszi a divatvilág, ha nem is a legnagyobb, de mindenképpen a legismertebb kiállítása, ami adománygyűjtő rendezvény is egyben. Az idei Met Gála Rei Kawakubo, japán tervezőt ünnepli, ami többek között azt jelenti, hogy a vendégek Kawakubo stílusára hajazó szettekben fognak felvonulni.

A tervező párizsi divathéten bemutatott kollekcióját látva, egy dologra tök fölösleges számítani. Szinte kizárt ugyanis, hogy ezekben a ruhakölteményekben bárki tudna egy jóízűt "villantani", de Madonnát ismerve mérget azért nem vennék rá. A Gála elnöke a Vogue magazin főszerkesztője, a Condé Nast médiabirodalom művészeti igazgatója, Anna Wintour, a divatszakma hatalombrókere, akiről már legalább öt perce senki nem írt rosszat.

Egy nehéz természetű, zárkózott, munkamániás nő, aki közel 30 éve őrzi helyét a szakma csúcsán. Akit, ha az általa birtokolt hatalomról kérdeznek, általában azt szokta válaszolni, hogy az nem jelent neki többet, mint aminek segítségével sikerül egy jó asztalt szereznie egy étteremben. A cég, a Condé Nast az, ami érdekli, és hogy segítsen másoknak. Utóbbi kijelentésen nyilván felsírtak néhányan, akiknek az önérzetében oly módon landoltak a Manolo tűsarkak, hogy Anna Wintournak talán az egész fel sem tűnt. Nyilván a közforgalomban lévő rémtörténetek egy része nem is történet, de annyit Anna Wintour is elismert, hogy miközben próbálta a lehető legjobban végezni a munkáját és a magazint is a legjobb formájába hozni, az időnként követelt "áldozatokat".

Az, hogy mit gondolnak róla, sokkal jobban dokumentált egy hétköznapi halandó számára, mint az, hogy Anna Wintour mit gondol éppen a világról. Főleg, hogy ő maga is bevallja, hogy "lesétálsz az utcára, szerzel egy Starbucks-ot, és mire visszaérsz az irodába, a dolgok megváltoztak." Egy dolog viszont sosem változik, mégpedig hogy a divatnak az a  feladata, hogy  visszatükrözze a világban zajló változásokat.

Idén 125 éve annak, hogy a Vogue tükröt tart a világnak. Az emlékévben a magazin nem csak a nőknek fog szólni, hanem a nőkről is. A márciusi szám borítóján például Theresa May, brit miniszterelnök pózol, és akiről többek között azt is megtudhatjuk, hogy NCIS rajongó, és a legtöbb családi vita náluk is a távirányító fölött bontakozik ki. 

Anna Wintour köztudottan demokrata érzelmű, így aztán Trump első 100 napját nem csak Trumpnak volt nehéz feldolgozni, de úgy érzi itt az ideje befejezni a nyafogást és újra "hasznosnak" lenni, és kiállni azokért a dolgokért, amiben hiszünk. Trumpot már meghívták a szerkesztőségbe, de a Vogue hagyományai között számontartott firstladys borító egyelőre nincs tervbe véve, noha biztosan lesz majd. Mindez nyilván nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértenek, ami a Fehéz Házban történik.

A hit az üzletpolitikában is nagy szerepet játszik. Elismeri, hogy a különböző platformokon eltérő módon kell beszélni a közönségükhöz, és hogy a hangvétel nem csak a tinédzsereknek szóló kiadványok, hanem az online és print szintjén is eltér egymástól némileg, de ez nem jelentheti azt, hogy a lájkokért és a "gyors pénzért" eladják a lelküket. A fejlődést a nyitottságban, az új dolgok kipróbálásában és a kockázatvállalásban látja. Azt vallja, hogy ha minden kritikán szanaszét aggódod magad, előbb-utóbb fel sem fogsz kelni reggel. 

Nyilván ebben a felfogásban és szellemben fogant az idei Met Gála ötlete is, mivelhogy Rei Kawakubo az első élő tervező, aki a Gála témája lehetett 1983 óta, amikor is Yves Saint Laurené volt a főszerep.