A sonka- és a töltöttkáposzta-mámoromból arra ocsúdtam, hogy Körömi Attila, ex-Fideszes, 13 év után úgy döntött, hogy nem vár tovább és kipakol. Ha bencsikandrási felfokozott állapotban lennék, biztosan hazaárulóznék egy jóízűt, de szinte sosem vagyok abban. A nagy nyugi nyilván annak is köszönhető, hogy senki sem próbált tegnap meglocsolni se rózsa-, se másmilyen vízzel, és ez kifejezetten üdítően hatott.

Amiről Körömi Attila 13 évig mélyen hallgatott, azzal mi hozzávetőlegesen 5-6 éve vagyunk tökéletesen tisztában. Ezért is szúrt szemet az a mondata, hogy "...az a stratégia, mely mintegy észrevétlenül, a demokratikus hagyományok, a demokratikus gondolkodás hiányosságait kihasználva, módszeresen terelte be az ország lakóit egy politikai rezervátumba." Az "észrevétlenül" szerepeltetését a mondatban csak akkor tudom elfogadni, ha stilisztikai szerepet szántak neki, mint ahogy én is időnként írásban és szóban is csúnya szavakat használok, nem azért mert olyan nagyon tetszik, hanem  érzelmi,  hangulati szerepe miatt. Ráadásul "nő létemre", szokták mondani, akik szerint vannak fiús és lányos szavak. (padlón fetrengő nevető arcú szmájli) 

De visszatérve. Az előbb említett "mi", nem csak azokat takarja, akik érdeklődnek a politika, a közélet iránt. A "mi" az egy elég nagy "MI", a magyar emberek egy jókora halmaza. Ebből következően az "észrevétlenül" egy csúsztatás. Ha akaratlanul is. Ugyanis az emberek nagyrésze régóta tisztában van azzal, hogy "visszafordultunk", de a nagyrészének egy bizonyos része örül ennek. 

A jelenlegi rendszer kiszolgálóin és közvetlen haszonélvezőin kívül is. És a bizonyos résznek egy része nem azért örül, mert annyira fogalmatlan, hogy nem lát át a szitán. Nem volt itt semmi olyan, ami észrevehetetlen lett volna 80-as IQ fölött.

Ha elfogadni borzasztóan nehéz is, de muszáj lenne szembenézni azzal  a ténnyel, hogy a magyar társadalom egyik, nem kis részének a gulyáskommunizmus maga volt a tökély. Amíg Kádár János élt, levette a terhet a magyar emberek válláról. Levette az önálló gondolkodás nyűgét. A felelősség terhét, hogy mindennap kenyér legyen az asztalon. Mert volt, mert munkád is.

Az Orbán-rendszer utóbbira képtelen, viszont vígan okol másokat érte. Az általános, viszonylagos jólét helyett viszont lehet templomba járni. Gondolkodni ott sem kell, csak hinni. Azért olyan jó. A félreértéseket kiküszöbölendő alapvetően semmi, de semmi gondom a vallásossággal. A képmutatásról már nem tudom ugyanezt elmondani. 

Szóval, "észre volt ez véve". Orbán Viktor észrevette, hogy a magyar nem sieti el a "polgárosodást", mi meg észrevettük, hogy OV észrevette. A nemzeti színekbe bugyolált kádárizmus, - amit majdnem mindenki észrevett, és noha csak a szavazók cirka negyede volt az, aki örült neki, -  létezik. 

Aki nem hiszi, járjon utána. De ne a CEU-ra menjen, hanem inkább a vidéki Magyarország északi, keleti, és ezek variációinak irányába tartson. Visszafelé térben és időben.