Hillary Clinton 2001. január 20-ig volt az Egyesült Államok First Ladyje. Arra nézve, hogy vajon Laura Bush 'elmúltnyócévezésétől' visszhangzott-e a következő időszakban a keleti szárny, nem találtam bizonyítékokat. Az viszont tény, hogy készült egy felmérés, amelyben történészek, politológusok és egyéb szakemberek értékelték a first ladyket tíz különböző szempont alapján. Míg 1993-ban, a ciklus elején készült összesített listán Hillary Clinton a 2. helyen végzett, 2003-ban az 5. helyre szorult vissza, ami 37 'részvevő' közül annyira azért nem nevezhető tragikus helyezésnek. 'Ki ellen indult több nyomozás' kategória nem volt a felmérésben, így aztán a dobogóra visszakapaszkodnia nem sikerült.

Lady Macbeth, Amerika 42. First Lady-jeként költözött be a Fehér Házba. Bill Clinton nem a levegőbe beszélt, amikor az "egyet fizet, kettőt kap" szlogennel kampányolt. Hillary szakított a hagyományokkal, és a korábbi First Ladykkel ellentétben, nem a keleti, hanem a Fehér Ház nyugati szárnyában, az 'elnök emberei' között rendezte be 'főhadiszállását'. 1993. január 20-án a Billary korszak köszöntött Amerikára.

Az amerikai firstladység nem egy választott hivatal és nincs is jogilag szabályozva. Alapvetően egy 'rendezvényszervezői' feladatkör, amelyet a mindenkori elnök felesége, feleség híján nőrokona lát el, anélkül, hogy ezért bármiféle fizetséget kapna. A First Ladyktől az sem idegen dolog, hogy beállnak egy-egy általuk fontosnak tartott ügy mögé, és ismertségüket használva próbálják népszerűsíteni azt.

Noha ez a blog elsősorban nőkről szól, ez egyáltalan nem akadályoz meg abban, hogy elmondjam, mennyire örültem ma hajnalban, amikor David Oyowelo "Singelt" egyet a mikrofonba. 

Deák Kristóf, Udvardy Anna és a film stábja emberek millióit tette boldoggá és büszkévé a mai napon.

Köszönet érte.

Korán kezdődik a hétfő azoknak, akik első kézből szeretnének értesülni az idei Oscar díjazottjairól. Miután magyar film is van a jelöltek között, talán többen is lesznek, akik hajnali fél 3 körül a távkapcsoló után nyúlnak.

Idén nem igazán lehet majd panaszkodni a sokszínűség hiánya miatt, viszont a Women's Media Center 'nyomozásából' kiderült, a női jelöltek számát illetően nem túl rózsás a helyzet. Sőt.

"Meryl Streepet minden évben jelölik. Ő az a színésznő, akit a legtöbbször jelöltek. Vagy, ahogy én jobban szeretem mondani: aki a legtöbbször veszített" -mondta Steve Martin a 2010-es Oscar-gálán, és a jelölések kapcsán a helyzet azóta csak egyre fokozódik.

A halas közjáték után, Hillary a Yale jogi iskolájában folytatta tanulmányait. A Yale neve majdnem mindenki fülében olyan ismerősen cseng, akárcsak a Bibó István Szakkollégium nappali tagozatos hallgatóinak szakmai, baráti és lakóközösségéé. A diplomaosztó után nem azzal telik a nyarad, hogy ipari mennyiségű önéletrajzot tolsz fel az információs szupersztrádára, és egyet azért a biztonság kedvéért a közeli Mekibe is bedobsz a tavaly végzett haverodnak, hátha tud segíteni. A Yale öregdiákjainak és az USA egykori és jelenidejű kormányzati illetve kongressszusi tisztviselőinek, politikusainak, valamint ügyészeinek és bíráinak névsora között meglehetősen gyakori az átfedés. Tény, hogy az egyetemi éveik alatt, diákmunka keretében nem tv előfizetést szerveznek kötetlen munkaidőben.

Már mindenki unja Hillary Clintont. Hogy én ennek ellenére őt választottam első bejegyzésem témájául, annak legfőbb oka az, hogy úgy éreztem, egy ilyen jellegű blogot, 'kénytelen vagyok' vele kezdeni, hiszen mégiscsak majdnem úgy esett, hogy nő létére, "a legmagasabb világi hely", 'legfelső polcára' került.

Hogy végül miért nem lett belőle Amerika első női elnöke, azt már annyian próbálták megmagyarázni, hogy nem sok újdonságot lehetne hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy HC valójában republikánus, és egész életében arra az alkalomra várt, hogy átjátszhassa az elnöki posztot egy csókának, aki az FBI-jal karöltve, a kampány egész ideje alatt az e-mailes baklövése miatt szívatta, és aki elnökként a gmail-es címéről fog twitterezni.

A végkifejletből már mindenki levonhatta a saját, testhezálló tanulságát. Én konkrétan annyira belejöttem a 'levonogatásba', hogy elkezdett érdekelni, milyen tanulságok heverhetnek még szanaszét, az elnökjelöltségig vezető, több évtizedes 'útvonal mentén', és mi mit tudunk ebből hasznosítani.